Legjobb cikkek

Pfau Károllyal a Roxxy Music Klub tulajdonosával beszélgettünk. A kezdetekről, a város zenei életéről, a közönségről, a fellépőkről, egy szóval mindenről ami Roxxy.

 

Hogy kezdődött a Roxxy története, és te hogyan kerültél bele a dologba?

 

Annak idején Újvárosban a Club Gladiátor nevű szórakozóhelyen voltam pultos, majd üzletvezető letten, később pedig tulajdonos. Aztán megváltoztattuk a hely nevét Roxxyra. Szép lassan kinőttük magunkat, de igazából az volt a probléma, hogy tömbházak közé voltunk bepréselve, és nyilván a környéken lakókat zavarta a nagy hangzavar. Így jöttünk ide a mostani helyünkre, ami még anno Belvárosi Sörözőként működött, de mikor átvettük már nem üzemelt. Gyorsan átalakítottuk a helyet a mostani zenei profilnak megfelelően, tudod, ez a rock, alternatív vonal. Először csak rockzenében gondolkodtunk, csak később szélesítettük a repertoárt. Megmondom őszintén, az elején nem nagyon hittünk benne, hogy Tatabányán működhet a dolog, főleg  hétvégi két koncerttel. De elkezdtük, először a Kiscsillagjött, majd egyre több előadót sikerült lecsábítanunk. Volt még akkor egy szintetizátoros-mulatós vonal, de később ezt elhagytuk.

 

Úgy látom, szándékos volt a helyválasztás!

 

Igen, de azért tartottam tőle. Azt tudtam, hogy központi helye van, azt is, hogy nem fognak senkit zavarni a koncertek, de azt nem tudtam, hogy a hétköznapokkal mi lesz, lesznek-e vendégek, satöbbi. A régi helyről úgyis el kellett jönnünk , a folyamatos feljelentgetések miatt, pedig mindent megtettünk, hogy megoldjuk a problémát, de nem lehetett jó megoldást találni. Azzal, hogy néhányan kint az utcán hangoskodnak, nem tudsz mit csinálni,valószínűleg, ha ott lakom a környéken én is feljelentgettem volna. Szóval féltünk a hétköznapoktól, de hál ’istennek jól jöttünk ki a dologból, hétköznap is lejönnek az emberek iszogatni, beszélgetni.

 

 

Hogyan alakítjátok ki a programokat?

 

Még az előző helyen úgymond “rápróbáltunk” néhány koncertre, akkoriban Kerekes Laci segített nekem, ő benne volt ebben a szubkultúrában nyakig: zenekara volt, ismerte a zenészeket, tudta azt is, hogy a városban milyen stílusú zenék működhetnek. És akkor vettünk egy hangcuccot, amit az idők folyamán egyre jobbra és jobbra cseréltünk. Utána a Laci már rendezvényszervezőként dolgozott nálam. Aztán a zenei elfoglaltságai miatt ezt a feladatot átadta  Wéber Zsoltinak, aki megtanulta a hangosítást is és a szervezést, most már nagyobb zenekaroknak is dolgozik, nagyon ügyes srác. Általában leülünk és megbeszéljük, hogy kit hívjunk: melyik banda mennyi vendéget hoz be, így alakítjuk ki közösen a programot. Mostanában ért minket olyan kritika, hogy kevés a rock koncert a Roxxyban. Az a baj, hogy egy nívós rock vagy metál előadóra sem jönnek el sokan, sajnos. Így meg kell teremtenünk azt a helyzetet, hogy másból tudjunk termelni annyi profitot, hogy megengedhessük magunknak, hogy egy-egy esténk mínuszos legyen.

A 35-50 év között rock zenét kedvelők kicsit lecsendesedtek, vagy külföldön dolgoznak, családjuk van, így már nem járnak annyit koncertre, mint hajdanán. Konkrétan, ha csak rockzenére fókuszálnánk, két hónap alatt tönkre is mennénk szépen.

 

Mintha nem lenne már 500 forintos jegy?

 

Mi a hazai előadók színe-javát lehozzuk: Kowalsky meg a Vega, Kiscsillag, de megfigyelhető egy olyan trend, hogy mivel már ők sem élnek meg a lemezeladásokból, az emberek egyszerűen letöltik a zenéket, albumokat és kész, ezért megemelkedtek a jegyárak.

 

Kb 3-4 éve kezdtek jelentősen megemelkedni, ami akár hogy is nézzük egy jelentős szűrő. Egy átlag diák például, aki szíve szerint eljönne az összes koncertre manapság már meggondolja, s lehet, hogy egy hónapban csak egy bandára jön el, akit mondjuk nagyon szeret, a többire már nem, mert nem engedheti meg magának.

Régebben voltak lélektani határok a jegyárakban, amit úgy gondoltunk, hogy nem lehet átlépni. Mondtuk, hogy hűha, 1000 Ft-nál biztos nem lehet többet elkérni, aztán tovább emelkedett, ma már előfordulnak 2500-3000 Ft-os jegyárak is.

 

'Mielőtt az a vád érne, hogy mi vagyunk ilyen drágák, hozzáteszem a zenekarok határozzák meg a jegyárakat.

 

És ami még átalakult, hogy régebben szinte minden zenekarral találkoztam, kezet fogtunk, satöbbi. Az elmúlt időszakban legfőképp a menedzserrel találkozom. Ez a jegyárak emelkedésével alakult így, félre ne érts, nem vagyok egy bratyizós típus, de akkor családiasabb volt. Hozzáteszem most abszolút profizmus van, a nagyobb zenekarok saját stábbal jönnek, hangtechnikussal, fénytechnikussal, saját hangpulttal. A közönséget maximálisan kiszolgálják a zenekarok. Nyilván ez is az oka, hogy jelentősen emelkedtek az árak. Tehát fontos, hogy a közönség tudja, nem mi határozzuk meg a jegyárakat. Persze mindig vannak kivételek, én két zenekart tudok, akik fix fellépti díjért jönnek, a Lord és a Sing Sing. Ők már nem változtatnak a jól megszokott gyakorlatukon.

 

Fontos látni, hogy a zenekarok professzianilizálódásával együtt a klubok is felnőttek hozzájuk, a hasonló helyekkel tartjuk a kapcsolatot, egyeztetünk egymással, innen látjuk.

 

Mennyire tudsz teret adni a helyi zenekaroknak?

 

Sajnos egyre kevesebb helyi zenekar működik, néhány évvel ezelőtt volt kilenc-tíz zenekar, most alig tudok mondani néhányat: Black Jack, Agregátor, G-Block 23 vagy az Üstökös például.

 

Szerinted mi ennek az oka?

 

Régebben,ha egy helyi zenekar játszott, eljöttek a haverok, zenésztársak, ismerősök, most már nem nagyon, pedig jelképes belépőt szedünk, amit oda is adunk a zenekarnak, hogy tudjanak próbatermet bérelni mondjuk.

Nem tudjuk egyértelműen megfejteni, mi lehet az oka, hogy kevesebben kíváncsiak rájuk. A régi ismerősökkel viccelődünk, hogy közülük is már csak egynek van hosszú haja...

 

Nem lehet, hogy átalakultak a fogyasztási szokások, a zenei trendek, azért van rossz helyzetben a rock zene?

 

Folyamatos változás van persze, de most a diszkók sem mennek annyira. Mi folyamatosan erőltetjük a rockot, de kapjuk a pofonokat. Ráadásul államilag szinte alig támogatnak rock zenekarokat, a Tankcsapdán kívül a rádióban is alig hallasz magyar rockzenét. Amit most nyomnak az az alternatív zene.

Igazából van három közönséget bevonzó zenekar Magyarországon, utánuk egy nagy űr, pedig rengeteg a képzett zenész és zenekar van.

 

Egyébként azt gondolom, hogy nálunk Tatabányán az a legnagyobb probléma, hogy nincs főiskolai, egyetemi élet. Ha van egy jó zenekar, aki mondjuk Szegeden, Veszprémben, Pécsett be tud hozni 300-400 embert, nálunk maximum kétszázat tud. Azokban a városokban vannak főiskolák, egyetemek, ami nagyon sokat számít.

Ez a réteg hiányzik nálunk. Pedig amikor én a MÜTF-re jártam 5-600 fős bulik voltak.

 

És visszatérve az előzőekre, hogyan alakul ki a végleges program?

 

Általában fél évre előre tervezünk, felírjuk szépen az összes rock, alternatív és hip-hop előadók nevét egy papírra, akiket el szeretnénk hívni, és így, vagy úgy próbáljuk csoportosítani őket. De a rock nemcsak nálunk nem megy, ha megnézed a TOP 5 hasonló stílusban tevékenykedő klub programját, alig fogsz rock koncertet találni. Ennek ellenére mi ezt a stílust folytatjuk, hiszen így nőttük ki magunkat.

 

 

És ti keresitek a zenekarokat, vagy fordítva, ok keresnek titeket?

 

Az elején még mi kerestük meg a zenekarokat, akiket el szerettünk volna hívni, majd eltelt egy bizonyos idő, ismert lett a nevünk a szakmában, azóta ők keresnek minket. Kemény időpont egyeztetések vannak egyébként. Mert ha mondjuk a Depresszió csinál egy őszi turnét, akkor annak megvannak az állomásai, mikor hová mennek, és abba szúrják be Tatabányát, felhívnak, hogy ekkor meg ekkor tudnak jönni, mi  pedig általában alkalmazkodunk. És akkor megy a „kirakós.”  Egyébként a mi szabad dátumaink is meghatározzák, ki mikor jön.

 

Ezek szerint az adott szó működik? Ha azt mondja egy zenekar, hogy jön, akkor tutira itt lesz?

 

Igen, persze, nagyon ritka, amikor nem. Inkább olyan szokott előfordulni, hogy egy zenekarnak hirtelen közbejön valami, akkor szólnak, és megoldjuk.

Általában akkor egy kompromisszumos megoldással keresünk egy másik dátumot.

Most már a szerződéseket a helyszínen szoktuk aláírni, nincs szükség előzetesen ilyesmire. Ez elég ritka Magyarországon. De ezt el kellett érni, biztos lehetsz benne, hogy van olyan hely, ahol nem ilyen módon megy a dolog.



Mivel sikerült ezt elérnetek?

 

Mindenre figyelünk, ha van valami kívánsága egy bandának, akkor azt teljesítjük. Konkrétan előfordult, hogy hálózatot kellett fejleszteni, elrohantam az E-on-hoz és kértem sürgősen egy fejlesztést. Lehet, hogy csak apróságokról van szó,de tudják azt is, hogy nálunk sosem volt gond az elszámolással,megbízhatóan dolgozunk.

 

Hogy képzeljük el a zenekarok stábját, ők biztosítják a jegyszedőket, a színpadot, a védelmet a koncert idejére?

 

A nagyobb zenekarok általában hoznak magukkal komplett stábot, de van, hogy közösen oldjuk meg: megkérdezik, hogy mennyi emberünk van, és hozzáteszik a sajátjukat. De általában én szedem a jegyet a menedzserrel. Ha bent van egy kis balhé, arra nekünk is van emberünk, de a zenekarok is hozzák a sajátjukat. Nálunk van minden, be vagyunk kötve a rendszerbe, egy gombnyomás és idejönnek a megfelelő emberek, ha kell. Egy évben egyszer -kétszer előfordul, hogy rendbontás van, de nem jellemző. Teljesen azért nem tudod kiszűrni a hülyéket.  A punk bulik egy kicsit más jellegűek, de ott is elenyésző a balhé, ott azért eleve pogóznak, lökdösik egymást, de az ilyen tánc, olyankor azért jobban figyelünk. Régen egy Aurora koncerten volt, hogy lejött egy másik helyről egy védőember beszélgetni a mieinkkel, nem tudta, milyen koncert van, mert nem ilyen közegben mozog, és elkezdte kihordani a vendégeket. A zenekar meg majdnem abbahagyta az egészet, csak néztek, hogy miért hordják ki az embereket, és akkor szóltunk neki, hogy semmi baj, ők csak táncolnak. De tényleg ritka nálunk a balhé. Például,  a hip-hop bulikon, ahová azért a fiatalabb generáció is lejön, vagy főleg ők, ha úgy van, elkérjük a személyi igazolványt, és ha valaki kiskorú, olyan karszalagot kap, amivel a pultnál ki sem szolgálják.

 

 

Milyen terveitek vannak az elkövetkező évek szempontjából?

 

Nálunk úgy működik a dolog, hogy kétévente van valami kicsi változás és ötévente egy nagyobb. Két éve volt egy nagy átalakítás, teljesen szét lett verve a hely. Most nyárra tervezzük, hogy plusz öltözőt alakítunk ki a zenekarok számára, mert most még kevés van.  A ruhatárat is szeretnénk egy praktikusabb, kényelmesebb helyre átrakni. A keverőpultot hátrébb fogjuk tolni, ezáltal nagyobb lesz a táncterünk, de dupla ekkora lesz a lépcsőnk is például.

 

És tartalmilag?

 

Nagyon szeretnénk egy évben kétszer külföldi zenekarokat elhozni, kicsit félünk tőle, de megpróbáljuk. Magyar zenekarok közül is vannak, akik még nem jártak nálunk, például a Punnany Massif.  Úgy néz ki, hogy őket sikerül lehoznunk. Nagyon szeretném a Quimbyt, de  macerás, nagy a zenekar, nem biztos, hogy elférnének. Az a kérdés, hogy tudnak-e vállalni annyi kompromisszumot, hogy kevesebben jönnek, vagy valami hasonlót.

 

Köszönjük!

 

Cs.P.

 


Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Ha anyagilag nem is támogatsz még bennünket, de kattints az oldalon lévő reklámra, azzal már ezt is megteszed! Köszönjük!

Tovább szeretnénk erősíteni a kulturális vonalat portálunkon, éppen ezért arra gondoltunk, hogy közelebb hozzuk a Jászai Mari Színház Népház színészeit, előadásait a közönséghez. Ha lehet, kicsit benézünk a kulisszák mögé, hátha közben pár titokra is fény derül. Első alkalommal Egri Márta színművésszel olvashattak interjút. A sorozat második darabjában Crespo Rodrigo színművésszel, a tatabányai színház igazgatójával Az imposztor című darab bemutatója kapcsán ültünk le beszélgetni. A harmadik részben a direktorral a Jászai Mari Színházról beszélgettünk.

 

Úgy látszik, nyitottál a színházi struktúrán, sok társulattal dolgoztok együtt. Ez az anyagi szempontok miatt alakult így, vagy az együttjátszás inspirációja miatt?

Kezdetben a pénz miatt. Abban az időben viszonylag kevés pénzből dolgoztunk, és ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű előadást tudjunk létrehozni, partnereket kellett találnunk. Most már teljesen mások a szempontok, inkább az, hogy valami plusz jöjjön a színházba, ha másnak nem, a nézőknek. Ilyenek például a Szkénés, a Nézőművészeti Kft.-s előadások. Olyan új energiákat, színeket keresek, amelyek jó, ha időközönként megjelennek egy kőszínházi repertoárban.

Ezek az együttműködések, hogyan alakulnak ki, az igazgató választ, vagy megbeszéled a társulattal?

Én választok, de nyilván a meglévő kapcsolatok mentén szerveződnek az együttműködések. Mi is keresünk meg társulatokat, és minket is keresnek meg különféle ajánlatokkal.

Annak idején, azt mondták neked, hogy igazgató úr, Csehovot, azt ne! Később mégis nagy sikerrel játszottátok ezeket a nehéz darabokat. Szerinted, minek köszönhető ez a siker?

Az volt alapvetően a célunk, hogy minél többen szokjanak vissza a színházhoz. Jöjjenek be hozzánk, legyenek kíváncsiak. És ha megnézitek az évadokat, mindenféle darabot játszunk. Kellenek olyan címek, amelyek becsábítják az embereket, és ráveszik őket arra, hogy vegyenek meg egy bérletet. És abban az adott esetben, ha van egy jó bohózat, egy családi musical, A padlás, és van benne egy Sirály, azt mondják, jó, az első kettőt nagyon szeretem, de az a Csehov, hát, ilyen-olyan élményem volt vele, esetleg olvastatták velem és borzalmas volt, de oké, benne van a bérletben, elmegyek. És akkor még mindig mondhatja majd, hogy nem is volt annyira unalmas, ne adj isten, még jó is volt.  Hátha nyitottabb lesz, és akkor évről évre bátrabban kísérletezhetünk. Mert nem csak az a dolgunk, hogy kiszolgáljuk a közönséget, hanem, hogy kicsit ízlést is formáljunk, hogy több mindent próbáljunk megmutatni a művészetünkből. Fontos, hogy összetettebb, bonyolultabb esztétikájú előadások is születhessenek. Éppen ezért arra törekszünk, hogy több szintje legyen egy előadásnak: akik színvonalasan, ugyanakkor könnyeden szeretnének szórakozni, ők is megtalálhatják, amit keresnek, de reményeim szerint azok is katartikus élményben részesülnek, akiknek komolyabb elvárásai vannak a színházzal kapcsolatban.

Ráadásul a Sirály továbbgondolására is vállalkoztatok, amit Kiss Csaba írt meg…

Így van. A Sirály négy felvonásból áll: a harmadik és a negyedik felvonás között eltelik két év. Elhangzik pár mondat, mi történt a két felvonás között, és ez volt a kiinduló pontja ennek a darabnak. Kiss Csabával beszéltem, elmondtam neki, hogy érdekelne egy ilyen előadás, ami erről az időszakról szól. Csaba gondolkodott egy kicsit, elvállalta és megírta. Ez egy lehetőség, hogy akár így is történhetett volna. Nem akart ez egy másik Csehov-darab lenni. Ez a Kiss Csaba- darab játék azokkal a szereplőkkel, azokkal az érzelmekkel és gondolatokkal, ami az alapműben megvan. Megtartottuk azokat a vektorokat, amelyek megvannak Csehov darabjában, csak egy új koordináta-rendszerbe helyeztük. Mindvégig hűen ahhoz a vonalhoz, amit Csehov írt.

Megmutatni az embereknek, hogy lehet játszani egy Csehovval is?

Igen, két éve mutattuk be a Csehovot, tehát akár egy friss élményhez kapcsolódva nem feltétlen lesznek idegenek ezek a figurák. De ha valaki nem látta a Csehov-darabot, az sem baj, Kiss Csaba darabja önmagában is megállja a helyét.

Egyre hangsúlyosabban néztek a gyerekek felé

Igen, ezt egyrészről örököltem is, a 3-6, 6-10, 10-14 korosztálynak külön vannak bérleteink. Rengeteg gyerekelőadás látható a színházban, ez egy fiatal színház, egy fiatal városban, nagyon fontos, hogy a gyerekek minél több színházi előadást megismerjenek. Szokják meg és ismerjék fel a gyerekek, hogy jó dolog színházba járni. Az még jobb, ha szülők is jönnek, együtt nézik meg az előadásokat, mert rögtön lehet róla beszélni. Ilyen a Sötétben Látó Tündér, de ilyen volt a Kutyafül, macskakő, egérút című darab is, ami kifejezetten egy a gyerekeket érintő problémával foglalkozik: az első napjukkal az óvodában, különdíjat is kaptunk érte Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén.

Akár jöhetnek alternatív társulatok is?

Persze, szoktak is.

A saját társulat biztonságot ad a színháznak?

Más munka. Részemről is, hiszen törődni kell a színészeimmel, hogy mindig érdekes és jó munkájuk legyen, egyre inkább kipróbálhassák magukat mindenféle szerepben. Nyilván jó a rendezőknek, ha egy összeszokott csapattal dolgozhatnak, jó a nézőknek, esetleg lesznek kedvenc színészeik, és kifejezetten miattuk ülnek be egy darabra. És jó a városnak, hogy van egy társulata, egy színháza, aminek arculata is van.

A repertoárt hogyan építitek egymásra?

Van, amikor úgy alakul, hogy fölfűzhető egy témára az egész évad, valamikor pedig figyelembe veszem, hogy bizonyos színészeknek mit kéne eljátszaniuk. A munkám egyik legnehezebb és egyben legszebb része: hogyan is álljon össze az évad. Annál rosszabb nincs, amikor elégedetlenek a színészek. Azt nem mondom, hogy el lehet érni, hogy mindenki elégedett legyen, de törekedni azért lehet rá.

Ha, Budapesten csinálnál színházat, másabb lenne, kísérletezőbb esetleg?

Igen, az biztos, hogy több irányba lehetne próbálkozni, bár Budapest kulturálisan nagyon lefedett. Ott mindenképpen többet lehetne kísérletezni. Ettől függetlenül rengeteg kísérletező jellegű kortárs darabunk van Tatabányán is, de nem lehet agyonnyomni egy évadot csak kortárs darabokkal. Az egyensúly nagyon fontos.

A budapesti színházakkal összehasonlítva mennyire vagy elégedett a színház működésével?

Megdupláztuk a bérleteseink számát. A városnak is fontos, hogy jöjjenek az emberek színházba, az önkormányzattal együtt elindítottuk a közszolgálati bérletet, amit komoly támogatással vásárolhatnak meg a nézők, ahogyan egyébként a középiskolások is a nekik szóló bérleteket. Néhány évvel ezelőtt elindultunk egy úton, egyfajta színházlátással és gondolkodásmóddal, úgy érzem, még messze nem tartunk az út végén…

Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebook-on? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Köszönjük!



„Nagyon sok embernek kell koncentráltan, alázatosan jelen lenni az előadás során!”

 

Tovább szeretnénk erősíteni a kulturális vonalat portálunkon, éppen ezért arra gondoltunk, hogy közelebb hozzuk a Jászai Mari Színház Népház színészeit, előadásait a közönséghez. Ha lehet, kicsit benézünk a kulisszák mögé, hátha közben pár titokra is fény derül. Első alkalommal Egri Márta színművésszel olvashattak interjút. A sorozat második darabjában Crespo Rodrigo színművésszel, a tatabányai színház igazgatójával Az imposztor című darab bemutatója kapcsán ültünk le beszélgetni.

 
 
 

Miért pont Az imposztorra esett a választás?

 
 

Színházigazgatóként nem egy darabot választ az ember. Nálunk hat felnőtt bemutató van, hat darabot rendelünk egymás mellé, és ilyenkor nagyon sok szempontnak kell megfelelni. Vidéki színházként mindenféle műfajt szerepeltetni kell a repertoárunkon, hiszen a környéken, a megyében nincs semmiféle alternatívája ennek a színháznak. Mégiscsak a megye egyetlen kőszínháza vagyunk. És úgy érzem, kötelességünk is a zenés daraboktól a komédián, drámán át, a kortárs darabokig mindent megmutatni. Erre szokták azt mondani, hogy népszínházi arculattal rendelkezik a színház - teszik ezt általában negatív előjellel-, de mi úgy gondoljuk, nincsen mostoha műfaj, minden műfajból a legjobbat kell bemutatni. Például egy vígjáték is akkor jó, ha nagyon komolyan van véve, és ez által tud igazán tartalmas lenni. Ilyen például a Tartuffe, amit a tavalyi évadban mutattunk be, és ebből nőtte ki magát Az imposztor. A Tartuffe egy klasszikus vígjáték, de mégis van benne egy fricska, mert a Parti Nagy Lajos-féle fordításátdolgozás, amit mi játszunk, sokkal jobban reflektál a mai korra, nyelvezetét tekintve sokkal játékosabb.  Az első körben Parti Nagy nem írta meg az ötödik felvonást, az Örkény Színház felkérésre készített később egy változatot, majd pedig a mi felkérésünkre egy újabbat. Így akár háromféleképpen végződhet a darab.

 

 

 

 

És a Tartuffe miatt került a képbe  ismét Szikszai Rémusz?

 

A társulat a Tartuffe kapcsán találkozott először Szikszai Rémusszal, aki az előadást rendezte. A közönség és a szakma is nagyon jól fogadta, ráadásul két díjat el is hoztunk vele a POSZT-ról. A Városmajori Színházi Szemlén pedig a legjobb előadásnak választották. Megyeri Zoltán elnyerte a legjobb férfi főszereplő díját, Danis Lídia pedig a legjobb női mellékszereplő címmel lett gazdagabb. Hirtelen komoly utóélete lett az előadásnak, sok helyre meghívták:  Szabadkára, Aradra is többek között. Belülről nézve mindenkinek sokat adott ez a munka. Gyakorlatilag az egész társulat szeretett volna tovább dolgozni Rémusszal, ezért egy olyan darabot választottunk, amelyben mindenki szerepelhet. És természetesen adta magát az ötlet, hiszen Az imposztor a Tartuffe próbáján játszódik, egy Lengyelországbeli kisváros, Vilna színházában. Ezek után már csak az volt a kérdés, hogy ki játssza Boguslawskit, a mestert, aki Vilnába érkezik eljátszani a főszerepet. Végül Guelmino Sándor javasolta Fodor Tamást. Hívtam is Szikszai Rémuszt, akinek szintén tetszett az ötlet, és azt mondta, ha Tamás elvállalja, akkor megcsináljuk. Nagy dolog a társulat életében, hogy egy ilyen formátumú művészegyéniséggel dolgozhat.

 

Minta azért egy kicsit provokatív lenne a darab? Tematizálja a hatalom és művészet viszonyát például…

 

Ha akarom a Tartuffe is, bár én nem gondolnám provokatívnak, természetesen van egy közéleti síkja Az imposztornak. Az előadással sok mindent el tudunk mondani a színház működéséről, hogy milyen kiszolgáltatott egy színész a direktorának vagy a szakmájának, és sok mindent ki tudunk bontani abból is, hogy milyen kiszolgáltatott a művészet a dotációnak például.

 
 

Az, hogy direktorként játszod a direktort, az poén, vagy több annál?

 

Ha belegondolsz, az hogy az egész Tartuffe- szereposztást egy az egyben átemeltük ebbe az előadásba, úgy hogy közben a színházról, a társulatról is vallunk benne, ez a momentum  erősen afelé tolta a koncepciót, hogy én játsszam a direktort. Üres kapura rúgtunk volna különben.

 

Mennyire lebeg ilyenkor a színészek feje felett pallosként az a híres Katona Színházbéli előadás?

 

Ez egy teljesen más előadás.. A Katonás előadás, abban az időben, úgy volt nagyon fontos, mi pedig a most-ban szeretnénk valami nagyon fontosat kihozni belőle, magunkból fogalmazva meg az egészet.

 

Mi a lényeg a darabbéli direktor szemszögéből nézve?

 

A túlélés. Mindent megtenni, hogy a színház működjön. A csőd szélén álló emberről beszélünk, aki mindent megtesz a dotációért. Egy esélyük van, hogy amikor eljön a hatalom képviselője, a Gubernátor, tetsszen neki, amit lát. A kérdés bizonyos szempontból egyszerű: megkapják-e az állami dotációt vagy sem. Egyébként megkapják.

 

Egy ilyen nehéz, bonyolult darab még inkább összekovácsolja a társulatot, olyan, akár egy csapatépítő tréning?

 

Igen, ennek lehet egy ilyen rétege is. Nagyon sok embernek kell koncentráltan, alázatosan jelen lenni az előadás során, akárhogy is van, ez a maga nehéz vagy emelkedett pillanataival együtt is összekovácsolja a színészeket.

Nemrég kaptuk ezt a történetet, gondoltuk, megosztjuk Önökkel is.

 

„Minap hazaértem munkából majd ablakot nyitottam, jó idő volt, jöjjön be a friss levegő. Egy középkorú férfi vitatkozott éppen egy fiatal sráccal közvetlen az ablak alatt. Azt láttam még, hogy a férfi tovább ment a másik lépcsőház felé és a srác még az ablak alól utána kiabálta, hogy: "Csak azért nem bántom mert segített a családomnak". Kikerekedett szemmel elkezdtem az otthoni teendőim, de fél perc sem telt el járókelők rémületét hallom. Ismét kinézek és azt látom, hogy a férfi a földön fekszik elterülve. Azonnal leszaladtam, közben egy férfi telefonált és kérdeztem is tőle egyből, hogy mentőt hívott? Mások csak 4-5 méterről bámultak az arcukat fogva. Odamentem a sérülthez, koponyája hátul erősen vérzett és a szája is tele volt és "gluggyogott" mintha levegő után kapkodna. Nagyon megijedtem nem tagadom, nem voltam még ilyen szituációban. Két dolog fordult meg a fejemben, egy időben: Most fuldoklik vagy nyelni próbál?  Illetve, hogy oldalfekvésre elmozdíthatom-e? Nem sérül-e a gerincoszlopa? 


Szerencsére egy nő és párja odajött, és ha jól emlékszem azt mondta, a kórházban dolgozik és helyeselt az oldalra fordításra. Oldalra fektettük és én tartottam a fejét a gerincoszlopnak megfelelően egyenesen, amíg a mentők ki nem érkeztek. Kértem egy marék zsebkendőt vagy valamit, amit a vérzésre tehettem, mert senki meg se kérdezte mit segíthet a körülöttünk állók, bámészkodók közül. Egy rövid ideig még nem reagált a kérdéseinkre, de aztán elkezdett beszélni, de egyértelműen kiesett neki egy kis idő, azt se tudta, hogy megütötte valaki és hol van.

 

Mentők gyorsan kiérkeztek és átvették, ellátták a férfit. Rendőrt ők hívtak és mentőautóba vitték a sérültet. Negyed órával később kezdett emlékezni. Nevén is nevezte a rendőröknek az elkövetőt, akik mint valami rendőrségi törzsvendéget ismertek is.   A Késő délutáni kutya sétáltatás közben, akárhányszor lenéztem a kezeimre azt láttam mintha még mindig csupa vér lenne, nagyon rossz volt! Nagyon sokszor megfordult a kérdés a fejemben, miért nincs elsősegélynyújtásról bizonyos óraszám az iskolákban? Nincs jogosítványom így még azon az apró képzésen sem vagyok túl, és azt sem értettem, hogy 8-10 járókélő miért csak állt egy helyben amíg én leszaladtam az emeletről a lakásból, amíg a mentők kiérkeztek.”



‘Tanulságos történet. A közbiztonság helyzetéről már elég sokat írtunk a napokban, úgy látszik, szinte minden nap történik hasonló a városunkban. Viszont az elsősegélynyújtás oktatása az egyik alap dolog, amit az iskolásoknak meg kellene tanítani, illetve, hogy miként viselkedünk ilyen helyzetekben, ne ijedjünk meg, ha valaki előttünk esik össze az utcán, vagy véresen hever a földön.

 

Gondolom, szituációs játékokkal is sokat lehetne segíteni, azon felül, hogy az órán szépen megtanítanánk az elősegélynyújtás alapjait. És ami még fontosabb: a szülőkkel együtt, mert sokszor mi felnőttek, sem tudjuk, mit kezdjünk az ilyen helyzetekkel, és pánikba esünk. És ha olyankor, nem segítünk félelemből, amikor a gyerek is velünk van, milyen példát lát majd?

 

A munkahelyeken vannak önkéntes elősegélynyújtók, de előfordult, hogy kötelezően ráböktek valakire, hogy na, te mész a tanfolyamra, mert valaki kell, hogy menjen, és éles helyzetben bizony elájult az illető.

 

Azt hiszem, az élet minden területén sokkal jobban oda kellene figyelni erre, akár valami társadalmi programot kidolgozni, esetleg kampányt, ha már annyira szereti a kormány a kampányokat. Mennyire jobban nézne ki a Brüsszelt megállítani akaró és hasonló jellegű óriásplakátok helyett, a sok Merj segíteni!, vagy Ments éltetet! jellegű poszter. Ráadásul pozitív üzenetet hordozna, nem úgy, mint a mostaniak. Tele vagyunk rossz hírekkel, katasztrófa híradókkal és még az utcán is a politikai mocsok ömlik ránk, nem csoda, hogy nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Legalább az utcán lehetnének hasznos és pozitív plakátok.

 

Címlapfotó: alon.hu

Követed már a Boldogulj  Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Ha anyagilag nem is támogatsz még bennünket, de kattints az oldalon lévő reklámra, azzal már ezt is megteszed! Köszönjük!

 

A Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság évente egy alkalommal nagyszabású gyűjtőmunkát rendez az ország egy-egy pontján. A botanikusokat és zoológusokat tömörítő civil szervezet célja, hogy  két nap alatt, a kijelölt területen minden élőlényt, legyen az növény, állat vagy gomba meghatározzanak és listára vegyenek.

 

Az efféle villámfelméréseket Biodiverzitás Napoknak vagy röviden BioBlitznek nevezik. A hazai rendezvényeken mintegy 50-60 biológus szakértő járja át a tájat keresztül-kasul és gyűjti be megfigyeléseit. A maga nemében egyedülálló eseményt a Társaság idén a Tatabányához tartozó Csákányospuszta környékén, a Vértes északi lejtőjén tervezi megrendezni június első felében.

 

 

A felmérés előkészületeit jóval korábban el kell kezdeni. Dr Kovács Tibor, a Társaság elnöke és Sallee Barbara kommunikációs referens a helyben illetékes Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársának, Klébert Antal vezetésével alapos terepszemlét tartottak még a hideg januári napok alatt. A Csákányospuszta felett elterülő erdő nagy része gyertyános-tölgyes, melyet fenyvesek, füves legelők, apró égerlápok és cserjések tesznek meglepően sokszínűvé. Külön érdekessége a területnek a hűvös Mária-szurdok és a Béla forrás, ami szintén felmérésre érdemes pont.

 

‘A Biodiverzitás Napok szervesen kapcsolódik a Tatabányai Múzeum Által-ér programjához. A múzeum munkatársai szeretnék az Által-ér és tágabb környezetének teljes körű feltárását elvégezni, hogy a környék múltja és jelene minél több ismeretre alapozva válhasson bemutathatóvá. A Múzeum és a Társaság már 2016-ban felvette egymással a kapcsolatot és közös gondolkodásuk eredményeképpen esett Csákányospusztára a választás.

 

 

A 2006. óta minden évben megrendezett Biodiverzitás Napok kétnapos gyűjtőmunkája általában 1700-2300 faj lejegyzésével és listára vételével zárul. A feljegyzett fajokat a hivatalos természetvédelem számára bocsájtják, és elérhetővé teszik a laikus nagyközönség számára is. Felméréseik során lehetőség nyílik rá,hogy diákok is bekapcsolódjanak gyűjtésekbe és közvetlen tapasztalatokat szerezzenek a terepen kutatók munkájáról.

 

Fényképek: Klébert Antal

 

írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.


Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Ha anyagilag nem is támogatsz még bennünket, de kattints az oldalon lévő reklámra, azzal már ezt is megteszed! Köszönjük!

A politikus mindenhol ott van, ha kell, ha nem. Meg kell jelennie, azt gondolja, hogy ez a feladata. Meg kell néznie a terveket, beszédet kell mondania, hogy lássák a népek, mennyire ott van a szeren, milyen aktív, ilyenek.

 

Régóta gondolkozom azon, hogy mindenki sokkal kevésbé lenne stresszes, ha nem menne oda, például nem kellene kényszeredetten udvarolni neki. A szakemberek teszik a dolgukat úgy is, a politikusnak meg máshol is lenne elég dolga.

 

Nézzük csak a legutóbbi példát, Schmidt és Bencsik képviselők az építkezésen.

Úgy érzik, fontos a jelenlétük?

Azon kívül, hogy hátráltatják az építkezést, mert addig is áll a munka, mi az építkezésnek a haszna, hogy ott vannak?

Akár fel is tehetjük a kérdést, ha addig pl az utcákat járnák, hogy felhívják a koszra ami ott uralkodik, annak nem lenne több haszna?

 

Szerintem nem feltétlenül kell minden eseményen, rendezvényen, beruházások ebédszünetében beszéd mondani, pláne, ha nincs igazán véleménye a dologról.

Tudjuk, ez szokás, de egy idő után nevetséges, hogy minden megpróbálnak látszani.

 

Ez a reprezentációs kényszer ott ül a vállán minden képviselőnek, városvezetőnek azt látom: kijön a tévé, a rádió, emberünk kezében néha lapát vagy malteros vödör, ő meg jól a mutat a tévében a képen, még az sem baj, ha kicsit koszos lesz tőle az öltöny, fő a megjelenés.

 

Az talán hitelesebb lenne, ha arról szólnának a beszámolók, hogy kivel találkoztak és milyen ügyben, hiszen az a dolguk.

 

címlapfotó: Schmidt Csaba FB oldala

 

 

írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

 

Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Ha anyagilag nem is támogatsz még bennünket, de kattints az oldalon lévő reklámra, azzal már ezt is megteszed! Köszönjük!

Gnám Tamara a Tatabányai Sport Club vívó szakosztályának kitűnő sportolója. Tamara egész éves magabiztos versenyzésének köszönhetően 2016-ban megnyerte az összetett magyar ranglistát a kadet korosztályában és a junior korcsportjában is, így két korosztályban is kiharcolta az indulást az Európa Bajnokságon és Világbajnokságon, ahol szép helyezéseket szerzett. Tamara a Bárdos László Gimnázium 11. osztályos tanulója. Edzője: Plásztán Attila

 

Pákozdi Éva a Tatabányai Sport Club súlyemelő szakosztályának nagyszerű sportolója. 2016. évben jó teljesítményt nyújtott. Szorgalmának és adottságainak köszönhetően a magyar válogatott tagjaként szerepelhetett az Olimpiai Reménységek Versenyén Lengyelországban, ahol csapatban 3. helyezést ért el. Az Ifjúsági Európa Bajnokságon lökésben a 7. helyen végzett. Éva a Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközép Iskola 11. osztályos tanulója. Edzője: Pócza Károly

 

Réczi Bianka a Tatabányai Sport Club birkózó szakosztályának tehetséges sportolója. Szorgalmas, jó adottságokkal rendelkező birkózó, a 2016. évben immár 6. világversenyén volt magyar válogatott, a junior Európa-bajnokságon 5., a junior világbajnokságon pedig 7. helyezést ért el. Utánpótlás korcsoportokban ez idáig 13 magyar bajnoki helyezést szerzett. Bianka a Bánki Donát Szakközépiskola 11. évfolyamos tanulója. Edzője: Katona Géza, Turák Pál

 

Schmölcz Márk Xavér a Tatabányai Sport Club atlétika szakosztályának kiemelkedő sportolója. 2016-ban Junior Világbajnokságon 6. helyezést ért el, töretlen fejlődést mutat, professzionális hozzáállással, alázattal és céltudattal hajtja végre a kijelölt edzésmunkát. Xavér a Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközép Iskola tanulója. Edzője: Schäffer Tamás.

 

Gyurkovics István földrajz testnevelés szakos tanár, kézilabda edző. Neve összeforrt a tatabányai női kézilabdaélettel, hiszen 35 éve kötelezte el magát a kézilabdázás mellett.

Jelenleg a Dózsa György Sportiskola Általános Iskola testnevelő tanáraként foglalkozik a kézilabdás utánpótlással. Nevéhez fűződik a 18 éve megrendezésre kerülő INTERBALL Nemzetközi Leány Kézilabda Torna. Jelenleg is több volt tanítványa szerepel a korosztályos válogatottakban.

A kiemelkedő kézilabda eredményeken kívül a mozgássérültek sportjában a Humanítás SE alapítójaként és edzőjeként 1984-1993 között több válogatott játékost és paralimpiai játékost nevelt ki, meghatározó szakembere volt a mozgássérültek sportjának. Következetes és céltudatos testnevelői-edzői életútjával követendő példát mutat Tatabánya valamennyi polgárának.

 

Címlapfotó: youtube.com

 

írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

 

Követed már a Boldogulj  Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Ha anyagilag nem is támogatsz még bennünket, de kattints az oldalon lévő reklámra, azzal már ezt is megteszed! Köszönjük!

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2017-ben tizedik alkalommal rendezte meg a Szakma Kiváló Tanulója Versenyt (SZKTV), valamint az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyt (OSZTV) a Szakma Sztár Fesztivál keretében, április 24. és 26. között. Megyénk diákjai közül nyolc döntősből öten végeztek dobogós helyen.

 

A fesztivál szerdai záróünnepségén 41 szakmában hirdették ki az első három helyezettet és köszöntötték a felkészítőket. Idén az informatikában bővítették a vetélkedőt, már 6 szakmával szerepelt a terület. A rendezvényt tíz éve támogató szakiskoláknak, vállalatoknak jubileumi emléklapokat adtak át.

 

Megyénkből nyolc diák jutott az országos döntőbe, ahol öten dobogós helyen végeztek. Szerszámkészítő szakmában országos első helyet ért el Berthold Zsolt, (Géza F. TSZC Esztergom). Országos második helyezett lett gépi forgácsoló szakmában Üveges Szebasztián (Géza F. TSZC Esztergom).

 

Szintén második helyet ért el az elektronikai technikusok versenyében Gelbmann Róbert (Műszaki TSZC Tatabánya), valamint az infokommunikációs hálózatépítő és szerelők között Komáromi Richárd (Széchenyi I. TSZC Komárom). Asztalos szakmában országos harmadik lett Zsebők Patrik (Bánki Donát TSZC Tatabánya).

A megyei kamara egykori elnöke, Juhász József Arany Kőműves Kanál Díjat alapított 2008-ban.

 

Az elismerést a kőművesek versenyén legjobban szereplők vehették át Dr. Szerencsés Lászlótól és Juhász Istvántól. A díjazottak Adorján Andor (arany) Szekszárdról, Tóth Krisztián (ezüst) Kecskemétről és Garai Gábor (bronz) Hódmezővásárhelyről. A szerszámkészítő szakmában nyújtott kimagasló helytállásáért Iványi Lászlót a Komárom-Esztergom Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elismerő oklevelével és tárgyjutalmával tüntették ki.

 

A verseny 3 fordulóból állt, idén országosan 5255 diák indult, a második fordulóba 456-an jutottak be, míg az országos döntőbe 224 tanuló érkezett, 102 oktatási intézményt képviselve, a határon túlról is. A szakmai versenyen a jó eredményt elérők - 2017-ben a tanulók 86 százaléka - felmentést kapott a tanév végén esedékes szakmai záróvizsga alól.

 

A fesztivált 15 ezer látogató kereste fel, a rendezvényre a megyei kamarák szervezésében 200 autóbusszal mintegy 10 ezer diák érkezett, több mint 70 százalékuk 6-7-8. osztályos, pályaválasztás előtt álló fiatal volt. A bemutatkozó szakmákat a látogatók tárlatvezetés keretében ismerhették meg és a diákok egyes szakmák standján a nekik szóló feladatokban saját maguk is kipróbálhatták tehetségüket.

 

A verseny sikerét közvetlenül 840 közreműködő (versenyfelelősök, szakértők, szervezők, az egyes szakmák versenyét szervező, ún. támogató iskolák tanárai és diákjai) illetve 480 szervezet (szakmai támogató cégek és vállalkozások, szakiskolák, egyesületek, érdekképviseletek) munkája, együttműködése segítette.

 

2018-ban Budapest ad otthont az EuroSkills versenynek, a szakmák európai bajnokságának.A versenyre 28 országból 500 versenyzőt és felkészítőiket várnak, a fiatalok 34 hivatalos és 3 bemutatkozó szakmában versenyeznek. Magyarország várhatóan minden eddiginél népesebb, 25 fős versenyzői csapatot fog nevezni. A rendezvényre 2018 szeptember végén 80 ezer látogatót is várnak a szervezők.

 

Címlapfotó: KMKIK Facebook-oldala

 

írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

 

Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Ha anyagilag nem is támogatsz még bennünket, de kattints az oldalon lévő reklámra, azzal már ezt is megteszed! Köszönjük!

Május 4-én, csütörtökön, 16 órakor a tatabányai Síkvölgyi úti temetőben helyezik végső nyugalomra a múlt vasárnap elhunyt Földi Imrét.

 

A magyar súlyemelés első olimpiai bajnoka, a Nemzet Sportolója 1955 és 1978 között a Tatabányai Bányász színeiben versenyzett, majd ugyanitt edzősködött 1976-tól 1988-ig. A magyar válogatottban 1959-től 1977-ig szerepelt, öt olimpián, tíz világbajnokságon és 13 Európa-bajnokságon indult. Pályafutása alatt húsz alkalommal állított fel világcsúcsot és félszázszor magyar csúcsot. Ötször volt az év magyar súlyemelője.

 

Földi Imrét Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Súlyemelő Szövetség és a Tatabányai Sport Club is saját halottjának tekinti.

 

 

írjon nekünk, ha látott vagy hallott valamit: This email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.


Követed már a Boldogulj Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Ha anyagilag nem is támogatsz még bennünket, de kattints az oldalon lévő reklámra, azzal már ezt is megteszed! Köszönjük!

Hirdetés