Mindennapjaink: erőszak és a segítségnyújtás, tanulságos olvasói történet

szabadkéz
Megjelenés

Nemrég kaptuk ezt a történetet, gondoltuk, megosztjuk Önökkel is.

 

„Minap hazaértem munkából majd ablakot nyitottam, jó idő volt, jöjjön be a friss levegő. Egy középkorú férfi vitatkozott éppen egy fiatal sráccal közvetlen az ablak alatt. Azt láttam még, hogy a férfi tovább ment a másik lépcsőház felé és a srác még az ablak alól utána kiabálta, hogy: "Csak azért nem bántom mert segített a családomnak". Kikerekedett szemmel elkezdtem az otthoni teendőim, de fél perc sem telt el járókelők rémületét hallom. Ismét kinézek és azt látom, hogy a férfi a földön fekszik elterülve. Azonnal leszaladtam, közben egy férfi telefonált és kérdeztem is tőle egyből, hogy mentőt hívott? Mások csak 4-5 méterről bámultak az arcukat fogva. Odamentem a sérülthez, koponyája hátul erősen vérzett és a szája is tele volt és "gluggyogott" mintha levegő után kapkodna. Nagyon megijedtem nem tagadom, nem voltam még ilyen szituációban. Két dolog fordult meg a fejemben, egy időben: Most fuldoklik vagy nyelni próbál?  Illetve, hogy oldalfekvésre elmozdíthatom-e? Nem sérül-e a gerincoszlopa? 


Szerencsére egy nő és párja odajött, és ha jól emlékszem azt mondta, a kórházban dolgozik és helyeselt az oldalra fordításra. Oldalra fektettük és én tartottam a fejét a gerincoszlopnak megfelelően egyenesen, amíg a mentők ki nem érkeztek. Kértem egy marék zsebkendőt vagy valamit, amit a vérzésre tehettem, mert senki meg se kérdezte mit segíthet a körülöttünk állók, bámészkodók közül. Egy rövid ideig még nem reagált a kérdéseinkre, de aztán elkezdett beszélni, de egyértelműen kiesett neki egy kis idő, azt se tudta, hogy megütötte valaki és hol van.

 

Mentők gyorsan kiérkeztek és átvették, ellátták a férfit. Rendőrt ők hívtak és mentőautóba vitték a sérültet. Negyed órával később kezdett emlékezni. Nevén is nevezte a rendőröknek az elkövetőt, akik mint valami rendőrségi törzsvendéget ismertek is.   A Késő délutáni kutya sétáltatás közben, akárhányszor lenéztem a kezeimre azt láttam mintha még mindig csupa vér lenne, nagyon rossz volt! Nagyon sokszor megfordult a kérdés a fejemben, miért nincs elsősegélynyújtásról bizonyos óraszám az iskolákban? Nincs jogosítványom így még azon az apró képzésen sem vagyok túl, és azt sem értettem, hogy 8-10 járókélő miért csak állt egy helyben amíg én leszaladtam az emeletről a lakásból, amíg a mentők kiérkeztek.”



‘Tanulságos történet. A közbiztonság helyzetéről már elég sokat írtunk a napokban, úgy látszik, szinte minden nap történik hasonló a városunkban. Viszont az elsősegélynyújtás oktatása az egyik alap dolog, amit az iskolásoknak meg kellene tanítani, illetve, hogy miként viselkedünk ilyen helyzetekben, ne ijedjünk meg, ha valaki előttünk esik össze az utcán, vagy véresen hever a földön.

 

Gondolom, szituációs játékokkal is sokat lehetne segíteni, azon felül, hogy az órán szépen megtanítanánk az elősegélynyújtás alapjait. És ami még fontosabb: a szülőkkel együtt, mert sokszor mi felnőttek, sem tudjuk, mit kezdjünk az ilyen helyzetekkel, és pánikba esünk. És ha olyankor, nem segítünk félelemből, amikor a gyerek is velünk van, milyen példát lát majd?

 

A munkahelyeken vannak önkéntes elősegélynyújtók, de előfordult, hogy kötelezően ráböktek valakire, hogy na, te mész a tanfolyamra, mert valaki kell, hogy menjen, és éles helyzetben bizony elájult az illető.

 

Azt hiszem, az élet minden területén sokkal jobban oda kellene figyelni erre, akár valami társadalmi programot kidolgozni, esetleg kampányt, ha már annyira szereti a kormány a kampányokat. Mennyire jobban nézne ki a Brüsszelt megállítani akaró és hasonló jellegű óriásplakátok helyett, a sok Merj segíteni!, vagy Ments éltetet! jellegű poszter. Ráadásul pozitív üzenetet hordozna, nem úgy, mint a mostaniak. Tele vagyunk rossz hírekkel, katasztrófa híradókkal és még az utcán is a politikai mocsok ömlik ránk, nem csoda, hogy nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Legalább az utcán lehetnének hasznos és pozitív plakátok.

 

Címlapfotó: alon.hu

Követed már a Boldogulj  Tatabányán oldalunkat Facebookon? Nem? ITT most megteheted. Kérünk, támogasd portálunkat! Ha anyagilag nem is támogatsz még bennünket, de kattints az oldalon lévő reklámra, azzal már ezt is megteszed! Köszönjük!