Legjobb cikkek

 

A Reflektor.hu szeptember hónapban publicisztika sorozatot indított a kvótareferendumról. Ennek ötödik része az alábbi írás, melyet elolvashat itt.

 

Az már most borítékolható, hogy a józan észnek megfelelően a nemek lesznek túlnyomó többségben. Na de akkor nem tök mindegy, hogy 49,9 százalék, vagy 50,1 százalék megy el szavazni?

 

Október 2. közeledtével a köztudatba is kezd beszivárogni az a nyilvánvaló tény, hogy a migránskvótáról szóló népszavazásnak semmilyen jogi kötőereje nem lehet. Mivel a kérdés alanya nem a magyar Országgyűlés, hanem az Európai Unió, a népszavazási kérdést át sem lehetett volna engednie a Kúriának, ahogy arról írtam is korábban. Egy tagállami népszavazás magát az EU-t semmire nem kötelezi: láthatjuk, hogy mi lett az eredménye a tavaly nyári görög népszavazásnak megszorítás- és hitelvisszafizetés-ügyben.

 

Örvendetes mindenesetre, hogy ezt a nyilvánvaló tényt a miniszterelnök is elismerte, Kötcsén ugyanis már úgy nyilatkozott,: a népszavazás után döntéseket kellene Brüsszelben megváltoztatni, de nem biztos, hogy sikerülni fog ezt elérni. Végre egy kijelentés Orbántól, aminek mindkét részével egyetértek! Naná, hogy nagyon gyorsan el kéne felejteni a migránskvótával kapcsolatos lehetetlen ötleteket. És naná, hogy ezt nem lehet egyetlen tagállamban tartott népszavazással kikényszeríteni.

 

Csak akkor miért csináljuk most mégis ezt az egész cirkuszt a népszavazással? Nyilván azért, mert a referendumok nem csak a jogi kötőerejük miatt lehetnek fontosak, hanem politikai ütőkártyaként lehet őket használni. Orbán viszont maga gyengítette meg korábban a saját ütőkártyáját azzal, hogy az új alkotmányban visszavezették az 50 százalékos érvényességi küszöböt. Nem véletlen, hogy – miután egyértelmű a jogi kötőerő lehetetlensége – a népszavazás kapcsán megszólalók mostanában egyre inkább az eredmény lehetséges politikai hozadékaira koncentrálnak, és azt találgatják: eléri-e majd a részvétel a bűvös 50 százalékot?

 

Mire jó a részvételi küszöb?

 

A közvetlen demokráciával foglalkozó alkotmányjogászok végtelen vitát folytatnak arról, hogy van-e létjogosultsága a népszavazásokon sok országban meglévő részvételi küszöbnek: ez azt jelenti, hogy csak akkor lesz érvényes a szavazás, ha a választópolgárok egy bizonyos százaléka részt vesz a népszavazáson és érvényesen voksol. A szabály célja nyilvánvalóan az, hogy egy hangos, de szűk kisebbség ne erőltethesse rá az akaratát a passzív többségre: például ha ad absurdum csak 10 százalék megy el szavazni, akkor az ő egyszerű többségük (adott esetben viszont az összes választónak csak kb. 5,1 százaléka) ne szavazhasson meg egy olyan szabályt, ami aztán az országban mindenkire kötelező lesz.

 

A részvételi küszöbök abszolút ellenzői szerint ez a szabály antidemokratikus, a demokrácia lényege ugyanis, hogy a többség (vagyis az aktívak többsége) dönt, aki meg nem akar részt venni a szavazásban, az magára vessen. Ahogy egyik német professzorom érvelni szokott: ha elő is fordulna olyan, hogy egy 10 százalékos kisebbség egy népszavazáson rákényszeríti az akaratát a maradék 90 százalékra, ilyen biztos, hogy csak egyszer történne meg, mert a legközelebbi szavazásra a maradék 90 százalék tanulna az esetből, és sokkal többen elmennének szavazni.

 

A magam részéről úgy vagyok vele – mivel a magyar választók nem csak passzívak, de a saját hibáikból sem biztos, hogy tanulnak, vagyis esetleg másodszorra is otthon maradnak egy csomóan –, hogy valamilyen részvételi küszöb azért nem árt. Na de ötven százalék?! Az már nagyon is árt.

 

A Fidesz újra beszigorított: szinte lehetetlen az érvényes népszavazás

 

A népszavazásokon általában jóval alacsonyabb a részvétel, mint a parlamenti választásokon: eddig csak a négyigenes népszavazáson és a Fidesz szociális népszavazásán vett részt a választók több mint fele. A korábbi, Alaptörvény előtti szabályozás a választói aktivitás ismeretében jóval reálisabb volt, ugyanis az összes választópolgárhoz képest 25 százaléknyi azonos választ (igen vagy nem szavazatot) követelt meg az érvényességhez, tehát ha nagy volt az egyetértés a résztvevők között, akkor ezt elvileg akár már egyharmadosnál alacsonyabb részvétellel is el lehetett érni.

 

Egyébként ezt az enyhébb szabályt pont azért vezették be anno, mert attól tartottak, hogy a passzivitás miatt nem lesznek érvényesek a NATO-, majd később az EU-csatlakozásról tartott népszavazások: eredetileg, a kilencvenes évek első felében szintén 50 százalékos érvényességi küszöb volt érvényben. De ez már akkor sem volt jó ötlet, a visszahozása meg pláne nem.

 

Én a magam részéről ezért bojkottálom a népszavazást október 2-án. Nem azért, mert a szocik azt mondják; nem szégyellve olyan ordasakat hazudni, hogy ez a népszavazás az EU-ból való kilépést készítené elő és hasonló marhaságok. És még csak nem is elsősorban azért, mert jogilag tök értelmetlen a kérdés (bár ez is elég baj).

 

Hanem legfőképpen azért, mert ha Orbánék úgy döntöttek, mikor az új Alaptörvénybe beleírták az 50 százalékos küszöböt, hogy általában mindenkinek nehéz legyen érvényes népszavazást csinálni (bár mint utóbb láttuk, már kezdeményezni sem annyira egyszerű, hacsak nem egy csapat kigyúrt kopasszal megy oda az ember); akkor most egyék meg, amit főztek, és legyen nehéz a kormánynak is.

 

Mennyit dob az érvényesség a szavazás politikai súlyán?

 

Na de mire megyünk vele, ha érvényes is lesz a szavazás, ha egyszer senkit nem kötelez semmire? Merthogy a magyar népszavazás nyilván a magyar parlamentet kötelezhetné, annak viszont nincs közvetlen beleszólása az uniós jogalkotásba és politikába, legalábbis nem vétójelleggel, és pláne nem utólag.

 

A népszavazásnak jogilag tehát nincs semmi értelme, egyértelműen azt a politikai célt szolgálja csupán, hogy Orbán Brüsszelben lobogtathassa az ő kvótaügyi álláspontját megerősítő eredményt. Merthogy az már most borítékolható, hogy a józan észnek megfelelően a nemek lesznek túlnyomó többségben. Na de akkor nem tökmindegy, hogy 49,9 százalék, vagy 50,1 százalék megy el szavazni?

 

Elvileg mindegy is lehetne, de gyakorlatilag azért sok múlik azon, hogy hogyan kommunikálják a dolgot. Török Gábornak igaza van abban, hogy a kormány nem teszi jól, ha túlságosan az érvényességre helyezi a hangsúlyt, mert így ha mégsem lesz meg a feles részvétel, nagy lesz a pofára esés. Miközben a 49 százalékos részvétel is négymillió szavazatot jelent, amennyivel egyrészt egy kisebb lélekszámú és/vagy alacsonyabb érvényességi küszöböt meghatározó tagállamban, mondjuk Dániában vagy Ausztriában már bőven érvényes népszavazást lehetne csinálni.

 

Ha pedig az EU felé akar Orbán a népszavazási eredménnyel és a mögötte álló társadalmi támogatottsággal villogni – és nyilván első sorban felé akar, mivel komoly belpolitikai riválisai még mindig nincsenek –, akkor nem ésszerű azt egy relatíve szigorú nemzeti érvényességi szabály mércéjével mérni. Másik oldalról nézve viszont: négymillió szavazó az egész EU választópolgáraihoz képest, az kábé egy százalék. Arányaiban nálunk ennyi még egy népszavazási kezdeményezéshez való aláírásgyűjtéshez sem lenne elég.

 

Jók a számok, csak a mi szabályunk rossz? Hogy lehet ezt megmagyarázni?

                                                                                        

Nem is csoda, hogy a Fidesz házi elemzői már elkezdték előre magyarázni a bizonyítványt arra az esetre, ha nem lenne meg az ötven százalékos részvétel. Lánczi Tamás például arról elmélkedik, hogy „külföldön nem az érvényességi küszöböt fogják elsősorban figyelni, hanem azt, hogy hányan sorakoztak fel Orbán álláspontja mögött”. Nos, hogy külföldön mit fognak figyelni az egyrészt attól függ, hogy a kormány mit igyekszik kommunikálni (már a szavazás előtt is), másrészt viszont a magyar jogi környezet mellett sem lehet azért szó nélkül elmenni. Az Alaptörvénybe meg ugye maga a Fidesz-többség írta bele az ötven százalékos részvételi küszöböt: amit a Fidesz idézett udvari politológusa azzal elintéz, hogy „a politikai erőt ugyanis nem a jogszabályok adják, hanem a választók minél nagyobb támogatása”.

 

Nehéz azért kárörvendő röhögés nélkül olvasni, ahogy Lánczi próbálja kisebbíteni azt az öntökönszúrást, amit az ötven százalékos részvételi küszöb jelent most a Fidesz számára. Mert hát akárhogy is kommunikálják majd a szép és meggyőző abszolút számokat, azért arról is csak muszáj lesz valamit mondani, hogy hát „jó, jó, sokan elmentek, de épp pont nem lett érvényes” – ráadásul ezt csak maguknak köszönhetik Orbánék. Elég valószínű, hogy ha nem olvadt volna el mostanra a kétharmados parlamenti többségük, akkor egy ki tudja hányadik alkotmánymódosítás keretében már – biztos, ami biztos – kivették volna azt a fránya ötven százalékos küszöböt a „gránitszilárd” alkotmányból az októberi népszavazásra.

 

Így viszont, hogy ezt már nem lehet kibekkelni, marad a lehetőség, hogy beetetik a népet arról, hogy mekkora tétje van valójában ennek a népszavazásnak, és milyen nagyon fontos, hogy sokan elmenjenek szavazni. Ebből a szempontból Orbán kötcsei beszólása, melyben bevallotta, hogy a népszavazás nem garancia arra, hogy „Brüsszel” bármit is máshogy csinál, meglepően korrekt és őszinte nyilatkozat, főleg, hogy számára politikailag kockázatos is, hiszen sok szavazó emiatt úgy gondolhatja, hogy „akkor már úgyis mindegy, inkább otthon maradok”. (Valószínűleg meg is bánta már Orbán az elszólást, mert ellensúlyozandó, hétfőn a parlamentben gyorsan riogatott egy kört azzal, hogy Brüsszel majd direktben Zuglóval vagy Szegeddel köt megállapodást a migránsok befogadásáról.)

 

Visszavettek a keménykedésből, hogy a szavazók fontosnak érezzék magukat

 

Az sem véletlen, hogy az eddig annyira jellemző keménykedős retorika mennyire háttérbe szorult a népszavazás közeledtével. Hiszen ahogy tavaly a dublini szabályozás egyoldalú felfüggesztésével tette, úgy gyakorlatilag most is mondhatná a kormány, hogy „Brüsszel ide, tanácsi határozat oda, mi bizony nem tartjuk be a migránskvótát”. Főleg, hogy úgysincs különösebben elrettentő szankció (a pénzmegvonásos ötletek szerencsére ötletszinten maradtak), és főleg, hogy a schengeni zónán belül a migránsok úgyis oda mennek ahová, akarnak (legutóbb például a kvóta alapján megnyert Lettországból vissza Németországba).

 

Hogy miért fogott most vissza ebből a keménykedésből a kormány? Hát pontosan azért, mert akkor az egyszeri szavazó azt látná, hogy az ő népszavazási részvétele nélkül is el lesz intézve a dolog, és a végén még otthon maradna. Most nem a keménykedés, hanem a demokratáskodás ideje van itt.

 

Az meg persze már más kérdés, hogy mennyire demokrata dolog nagy kegyesen hülye kérdéseket feltenni, közben meg alkotmányos szinten tiltani a népszavazást egy sor alapvető fontosságú kérdésről, miközben az állampolgári kezdeményezések csodás módon gyakorta meghekkelődnek valamilyen nyakatekert hivatali jogértelmezés vagy épp kopasz verőlegények miatt. Nem is szólva az ötven százalékos, irreális részvételi küszöbről – ami talán most legalább egy kicsit visszaüt.

 

Akiknek viszont biztosan csalódás lesz a referendum – akár érvényes lesz, akár nem –, azok azok a választópolgárok, akik azt hitték, hogy egyetlen magyar népszavazás majd megfordítja az EU-s politika menetét, és megoldja a migránsválságot. Amíg nincsen EU-s szintű népszavazás (már pedig nincs és nem is lesz), addig húzogathatjuk bőszen itthon az X-et akár nemre, akár az igenre; az EU-s kérdéseket a politikai elit fogja eldönteni a fejünk fölött Brüsszelben.

 

Csak azt is érdemes megjegyezni, hogy ezek a politikai döntéshozók nem a „nihilista”, „senki által meg nem választott” brüsszeli bürokraták, hanem a saját, választott kormányaink – és persze más tagállamok választott kormányai: olyanoké is, ahol nem kerítésépítéssel, hanem migránssimogatással lehet választást nyerni.

 

A szerző a Mandiner újságírója.

 

 

A Reflektor.hu szeptember hónapban publicisztika sorozatot indított a kvótareferendumról. Ennek hatodik része az alábbi írás, amelyet itt olvashat.

 

Otthon maradok, mert nem kívánok részt venni abban az őrületben, ami most zajlik. Legalábbis nem úgy, ahogy azt a Fidesz elvárja. Ha a népszavazás nem lesz érvényes és eredményes, a kormánynak újra kell gondolnia álláspontját. A hatalomtechnikai játékok után a tartós megoldásokat kell keresnie.

 

Osztani kéne. Szétosztani. Menekülteket. Vagy bevándorlókat? A magyar kormány ez utóbbit állítja. Közpénzt nem sajnálva győzködi az embereket, hogy az október 2-i népszavazás arról szól, osztanak-e nekünk lapot ebben a kérdésben. Szerintük a referendumra azért van szükség, mert Brüsszel elfogadott egy kvótacsomagot, aminek alapján az Európába érkező bevándorlókat egy előre meghatározott kvóta alapján szétosztaná a tagállamok között, kötelező jelleggel. Orbánék azt állítják, hogy a jövőben brüsszeli bürokraták döntenének arról, hogy hány bevándorlót telepítsenek Magyarországra, az Országgyűlés és a magyar állampolgárok megkérdezése nélkül.

 

Ha valóban erről szólna a népszavazás – rólunk nélkülünk ne döntsenek –, számomra nem lenne kérdés, el kell menni és nemmel kell szavazni. De a kvótanépszavazásnak nevezett voksolás nem erről szól, és nem old meg semmit. Sem Magyarország, sem Európa, sem a menekültek, sem az elhagyott országok problémáiból. Így inkább otthon maradok.

 

Otthon maradok, mert nem kívánok részt venni abban az őrületben, ami most zajlik. Legalábbis nem úgy, ahogy azt a Fidesz elvárja. Ha a népszavazás nem lesz érvényes és eredményes, a kormánynak újra kell gondolnia álláspontját. A hatalomtechnikai játékok után a tartós megoldásokat kell keresnie.

 

A menekültválság csak úgy kezelhető, ha megszüntetjük azokat az okokat, amelyek miatt milliók kényszerülnek otthonuk elhagyására. A kialakult helyzetért felelősség terheli az Egyesült Államokat és az Európai Uniót is, ezért az USA és az Európai Unió részvételével közös nemzetközi fejlesztési stratégiára van szükség, mely célzott támogatásban részesíti a menekülthullámot kiváltó országokat. Miközben szavak szintjén a kormány arról beszél, hogy valódi megoldást csak az jelenthetne, ha a menekültek nem kényszerülnének szülőföldjük elhagyására, addig az erre a célra szolgáló Nemzetközi Fejlesztési Stratégiára a költségvetésben csekély forrást szánnak.

 

 

Közös európai fellépés csak akkor képzelhető el, ha a tagállamok első lépésként egységesen kategorizálják a menekültválság által sújtott nem uniós tagállamokat, és ezen elvek alapján fogadják el vagy utasítják vissza a menekültkérelmeket. Ezt érje el Orbán Viktor, mert ez szolgálja Magyarország érdekét, nem a bezárkózás politikája. Brüsszelnek nem üzengetni kell. Az Európai Uniót ne ellenfélnek tekintsük, hanem partneri közösségnek. Legyen világos az együttműködési szándékunk. A menekültügy uniós hatáskör, de a bevándorlásról tagállami szinten tartandók a döntések. A kettőt nem szabad összemosni rövid távú pártérdekek miatt.

Ma még nem tudhatjuk, mi lesz az október 2-i népszavazás eredménye, és azt sem, mi lesz a következménye, de már most osztani kéne – nem a menekülteket vagy a bevándorlókat –, hanem a reményt, hogy a negyedszázada regnáló politikai elit, amely bármikor képes saját érdekeit a közérdek elé helyezni, leváltható. Egy figyelemelterelő népszavazással nem jutunk előbbre. A Lehet Más a Politika ezért a megoldásokról beszél, és nemcsak a menekültválsággal kapcsolatban. Napirenden tartjuk az egészségügy, az oktatás, az elvándorlás, Paks2 ügyét. Nap mint nap szembesítjük vele a kormányt, hogy amíg fönt ipari méretű a lopás, addig lent rosszak a bérek. Arra kell választ adni, miért van bajban az ország, és mit tehetünk a változásért, hogy minél többen érezzék úgy, nekik is osztottak lapot.

 

 

A Reflektor.hu című portál szeptember hónapban publicisztika sorozatot indít a kvótareferendumról. Ennek első eleme az alábbi írás.

 

Jó volna, hogyha a „menj el, ne menj el, bojkottáld” jelen triádjából egy pillanatra ki tudnánk lépni és egy kicsit távolabbról szemlélnénk október másodikát, annak (ál)értelmét, jelentését.            

 

Kezdésnek, mintegy felütésként érdemes elolvasni és fontolóra venni Babits Mihály alábbi szavait: „[…] Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarság kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni! Én hiszek a testvériségben: a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon: hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok! És micsoda hiba: másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk – holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék.”

 

A baj csak az, hogy ebből ma vajmi keveset ért egy átlagos magyar ember. Egy komplex dolgot részletesen, a maga valójában vizsgálni nem kenyere a társadalomnak. Jelenleg a Fidesz-szállóban igyekszünk egyre messzebb, mindig eggyel arrébb költözni egy másik szobába. Csak hogy lehetőleg minél távolabb legyünk a lelkiismeretünktől, és még véletlenül se kelljen szembenézni a számunkra kínos és érzékeny dolgokkal. Közben viszont elfelejtjük, hogy minél jobban eltávolodunk, annál nehezebb lesz majd visszatalálnunk. Magunkhoz.

 

De hát nincs mit szépíteni: a Fidesz eddig nagyon szépen, kellő rafináltsággal vitte végig az immár jó néhány hónappal ezelőtt elkezdett saját „story telling”-jét az egész migrációs helyzettel kapcsolatban. Saját érdekeit, elképzeléseit megfelelően beépítve narratívájába, egyfajta sajátos valóságot hozott létre. Újfent. Mert hogy nem először hozza a magyar társadalmat ilyen helyzetbe: ott volt a rezsicsökkentés esete, ami szintén egy alkalmas történettel már-már hitregévé avanzsált, amelyben ő, mármint a kormány állt a jó oldalon, a másik oldalon pedig a minden pénzünkre sóvárgó, lelketlen nyugati kapitalista tőkés kizsákmányolók sorakoztak. Láttuk, a húzás bejött, olyannyira, hogy az általuk teremtett alternatív valóságban ismét nyerni tudtak 2014-ben.

 

Persze a rendszer fenntartását szavatoló, az elérni kívánt célt, vagyis a minél kisebb kockázatot jelentő, fékek nélküli regnálást az egyik legaljasabb hatalomtechnikai eszközzel megvalósítani már sokszor láthattuk a világtörténelemben. Émelyítő, ősrégi ipar ez.

 

A kormány pedig most sem tesz mást ebben az újabb alternatív valóságban, amelyben jelenleg élünk, mint hogy a magyar betegnek, akiben annál nagyobb a gyűlölet, minél sötétebb valaki másnak a bőrszíne, a félelemre rájátszva az elégséges gyűlöletadagokat becsomagolja, gondosan kiporciózza, majd odafordulva hozzá tálcán átnyújtja egy kis kártya kíséretében, melyen a következő áll: „Félsz? Én megvédhetlek.”

 

Nem azt mondja, hogy meg is véd, hogy szándékában áll, csak úgy, felebaráti szeretetből, na nem ám. Csupán felajánlkozik, összekacsint a címzettel. Az egyszerű polgár viszont kristálytisztán érti, állambácsi a „védelemért” cserébe kér valamit. Hogy mit, azt is pontosan érti.

 

Ez október másodika valódi üzenete és tétje; hogy hagyjuk-e magunkat megvenni, elfogadjuk-e az állam játékszabályait, vagy pedig sajátokat szabunk. Mondjuk azzal, hogy a formanyomtatványon szereplő két rubrikán kívül rajzolunk egy nagyobbat, amibe tetszőleges üzenetet írhatunk, de akár feltartott középső ujjat is odafirkanthatunk. A lényeg, hogy megmutassuk, nem kérünk abból a gyomorforgató csomagból, amit kínálnak nekünk, sőt, szívünk szerint inkább felborítanánk az egész tálcát, hogy tűnjenek már a fenébe.

 

Reflektor.hu

 

 

Ennyi idő alatt kell bizonyítaniuk a 21. Peron Music Tehetségkutató Fesztiválon induló zenekaroknak a zsűri előtt szeptember 24-én.

 

A Peron Music Alapítvány 1993-ban azért jött létre, hogy a fiatalok művészetek iránti fogékonyságát, tehetségük kibontakozását támogassa. Ebből a célból 1993-ban tehetségkutató fesztivált alapítottak, amely mára már az ország egyik legnagyobb múltú könnyűzenei tehetségkutatója Magyarországon és a Kárpát-medencében. Akkor még kevés hazai tehetségkutató rendezvény létezett, a szervezők azonban fontosnak tartották, hogy a feltörekvő zenekarok számára legyen olyan fórum, ahol megmutathatják tehetségüket. A megyei tehetségkutatónak indult, évenként visszatérő rendezvény mára már Kárpát-medencei vonzású fesztivál. Folyamatosság, pártatlanság és magas szakmai színvonal jellemzi. Nem gyors sikert kínálnak, hanem lehetőséget arra, hogy a saját útjukat járva, a saját fejlődési ritmusuk szerint érjenek el oda, ahová tehetségük predesztinálja őket.

 

2012-ben a székelyudvarhelyi partnerrel úgy döntöttek, kiterjesztik a Kárpát-medencére a zenei tehetséggondozást, és életre hívták a Székelyföldi Peron Music Tehetségkutató Fesztivált. A siker már öt éve tart, azóta az erdélyi zenekaroknak is lehetősége van arra, hogy hazai körülmények között bekerüljenek a magyarországi zenei vérkeringésbe.

 

A Peron Music Alapítvány a hazai tehetséggondozó, zeneipari rendszerben előkelő helyet foglal el az idén már 5. székelyudvarhelyi és a 21. tatabányai Peron Music Tehetségkutatók megrendezésével. Az elmúlt esztendőkben fellépő zenekarok díjazottjai nagyszerű pályát futottak be, élen a Margaret Islanddel, akik idén „Az év felfedezettje” kategóriában FONOGRAM díjat kaptak.

 

A 21. Peron Music Tehetségkutató Fesztivált 2016. szeptember 24-én, 9.00-18.00 óra között rendezik meg a tatabányai Vértes Agorájában. A Fesztiválon a közel 50 jelentkezőből 14 zenekar mutatja meg magát a 4 fős szakmai zsűri, az 50 fős diák zsűri és a látogatók előtt. A rendezvényen minden fellépő zenekarról készül egy-egy professzionális videó, amelyet a Peron youtube csatornáján tesznek közzé. A fesztivál első három helyezettje fellépést nyerhet a FEZEN-re, a Roxxy Music Caféba, a paksi Pop-Rock-Jazz Tehetségkutatóra és a balatonboglári Légrádi Antal Tehetségkutatóra, ezen kívül hangszeres kiegészítők, és a Kősziklás pincészet jóvoltából finom borok is gazdára találnak. A Fesztivál győztese elindulhat a Budapest Music Expo keretében megrendezésre kerülő Öröm a zene Tehetségkutatón, amely az országban megtalálható tehetségkutató fesztiválok győzteseinek döntő megmérettetése. A győztes zenekar 1.000.000 Ft-os hangszer- és hangtechnika vásárlási és a Cseh Tamás Program jóvoltából 1.000.000 Ft-os lemezkészítési támogatást kap.

 

A 21. Peron Music Tehetségkutató Fesztivál fellépői: VoluMen, Cilatomband, ZEPHYR, Köpönyegforgatók, Éva Presszó, Jáde Nyúl, The Bluebay Foxes, Tündérvese, ME iLL, A Farkas a Mézes a Német meg a Bob, Kalapkabát, The Young Rebels, Renton and The Error Jam, In Hail

 

Az idei fesztiválon három tatabányai zenekar (Cilatomband, Volumen, The Young Rebels) is szerencsét próbál. A Fesztiválon minden zenekar 15 percet játszik, ezen a színpadon töltött 15 percen múlik minden, hogy meggyőzzék a szakmai és a diák zsűrit arról, hogy ők a legjobbak.

Tatabánya Megyei Jogú Város támogatásának köszönhetően, a Székely-Magyar Zenehíd projekt keretében a rendezvényen részt vesz a Székelyföldi Peron Tehetségkutató Fesztivál társszervezője, az Udvarhelyi Fiatal Fórum csapata, akik három napig vendégeskednek nálunk.

 

tatabanya.hu/Boldogulj Tatabányán

 

 

A József Attila Megyei és Városi Könyvtár Kertvárosi Fiókkönyvtára minden újonnan beiratkozni vágyó látogatót szeretettel vár a Bányász Művelődési Ház kihelyezett standjánál szeptember 17-én 10 és 18 óra között a VII. Kertvárosi Lecsófesztiválon.

A kedvezményt azon olvasók is igénybe vehetik, akiknek tagsága csak 2016. szeptember 30-ig érvényes.

tatabanya.hu/Boldogulj Tatabányán

 

Fotó: turanaplo.hu

Október 16-án, vasárnap Tatabánya 20 és Tatabánya 30 elnevezéssel túrát szervez a Tatabányai Sport Club Természetjáró Szakosztálya- tudósít a kemma.hu

 

A Tatabánya 20-on (táv: 19,4 km, útvonala: Felsőgalla–Csákányospuszta–Körtvélyes-puszta–Szép Ilonka-forrás–Új-Osztás–Szarvas-kút–Vitányvár–Csákányospuszta–Felsőgalla) reggel 7-től 10-ig rajtolhatnak a résztvevők, a túra szintideje 6 óra, a szintemelkedés 530 méter.

A Tatabánya 30-on (táv: 32 km, útvonala: Felsőgalla–Csákányospuszta–Körtvélyes-puszta–Szép Ilonka-forrás–Új-Osztás–Sárkánylyuk-völgy–Vérteskozma–Várgesztes–Mátyás-kút–Szarvas-kút–Vitányvár–Csákányospuszta–Felsőgalla) 7-től 9-ig lehet rajtolni, a szintidő 8 óra, a szintemelkedés 790 méter.

A túrát teljesítők kitűzőt kapnak, valamint a szintidőn belül érkezők oklevél díjazásban részesülnek. A célban csokoládét, teát és zsíros kenyeret kap a fáradt túrázó. A 30 km-en legelsőnek beérkező férfi és női túrázó serleget kap. A rajt megközelítése: Tatabánya buszvégállomástól az 5-ös, az Omega parktól a 45-ös buszokkal a Szt. István úti végállomásig, vagy az 1-es út 47,5 km-es szelvénye. A rendezőség térképvázlatot biztosít. Használható térkép: Vértes turista térképe.

Boldogulj Tatabányán

 

Jelentős előrelépést hozhat a hazai elektromos autózásban az állami támogatás az MTI-nek nyilatkozó szakértők szerint, az idei és a jövő évre tervezett keret felhasználása esetén mintegy 3300 új, tisztán elektromos hajtású autót lehetne forgalomba helyezni Magyarországon. Lefedte villámtöltőkkel a keleti és a nyugati parti utakat a VW és a BMW.

 

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a héten jelentette be, hogya kormány ebben az évben 2 milliárd forintot biztosít tisztán elektromos hajtású járművek beszerzésének támogatására. A támogatás a bruttó vételár 21 százaléka, maximum 1,5 millió forint, ezt magánemberek, gazdasági társaságok, egyéni vállakozók, civil szervezetek, helyi önkormányzatok, köztestületek és költségvetési szervezetek egyaránt igényelhetik. A tervek szerint jövőre 3 milliárd forint lenne a keret.

 

Magyarországon ma körülbelül 700, tisztán elektromos meghajtású gépkocsi van üzemben, tavaly 115, az idén július végéig 103 új elektromos autót adtak el - mondta Erdélyi Péter, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének (MGE) ügyvezető elnöke. Az adatok szerint a legtöbb tisztán elektromos autót a Nissan és a BMW értékesítette, a járművek ára felszereltségtől függően 8-15 millió forint közötti, a kisebb autók között vannak ennél olcsóbbak.

 

Az idei 2 milliárd forintból több mint 1300 autó beszerzéséhez járul hozzá a kormányzat, a jövő évre tervezett 3 milliárd forint felhasználása esetén összesen mintegy 3300 elektromos jármű állhatna forgalomba. Az ügyvezető elnök elmondta, ez mintegy 3 százaléka a Magyarországon forgalomba kerülő új autóknak, ugyanakkor kiemelte, hogy a támogatás fontos lépése a környezetbarát közlekedés fejlesztésének. Erdélyi Péter szerint a támogatás várhatóan élénkíti majd a keresletet, de ebben az évben nem lesz kiugró az elektromos autók értékesítésének növekedése, a megrendelt járművek leszállítása és forgalomba helyezése valószínűleg átcsúszik a jövő évre.

 

Ungár János, a Magyar Elektromobilitás Szövetség elnöke úgy látja, jelentős előrelépés lenne, ha 2017 végére forgalomba helyeznének mintegy 3300 új, tisztán elektromos hajtású autót Magyarországon. A szervezet elnöke arra számít, hogy a technológia gyors fejlődése miatt az elektromos autók száma dinamikusan nő majd a következő években. Így nem tartja kizártnak a kormányzati cél elérését, amely szerint a környezetbarát járművek száma 2020-ra összességében elérné a 30 ezret, ami a hazai járműállomány 1 százaléka. Ungár hangsúlyozta, hogy az átmeneti időszakban, amíg nincs elegendő elektromos töltési lehetőség, illetve a tisztán elektromos hajtású járművek hatótávolsága még nem túl nagy, fontos szerep jut a plug-in hibrideknek. Ezeknek az autóknak ugyanis szintén lényegesen kisebb a károsanyag-kibocsátásuk, mint a hagyományos üzemanyaggal működőknek. Egész Euróbában az a tapasztalat, hogy a két kategória együtt hozhat áttörést. A plug-in hibrid konnektorról is tölthető, tisztán elektromos hajtással általában 40-50 kilométert tud megtenni, de szükség esetén benzin-, illetve dízelmotorral is megy.

 

A jelenleg forgalomban lévő tisztán elektromos autók névleges hatótávolsága átlagosan 150-200 kilométer, ezekkel a forgalmi viszonyoktól függően egy töltéssel 120-150 kilométert lehet megtenni. Jövőre több nagy autógyártó dob piacra 300 kilométer körüli névleges hatótávolságú, nem felső kategóriás, tisztán elektromos autókat. Emellett szakértői vélemények szerint körülbelül 2020-ra jelentősen csökken majd az akkumulátorok, így az elektromos autók ára, tehát versenyképesek lehetnek a hagyományos autókkal. Az elektromos autózásban élen járó országok közül a legjobb a helyzet Norvégiában, ahol ma 2,6 millió személyautó és kishaszongépjármű van, ebből csaknem százezer a tisztán elektromos jármű és mintegy 30 ezer a plug-in hibrid, tehát a környezetkímélő autók aránya 5 százalék. Németországban 2020-ra szeretnék elérni az 1,5 százalékos arányt, ehhez idén nyáron jelentős új pénzügyi ösztönzőket vezettek be.

 

Szűk keresztmetszet

 

Ma Magyarországon csaknem 100 nyilvános, bárki által használható töltőoszlop van, döntő többségük Budapesten. A 15 ezer lakosnál nagyobb településeknek már meghirdették a pályázatot, összesen 500 töltőoszlopon 1000 töltőpont kialakításához kaphatnak támogatást, ezek várhatóan a jövő év végére elkészülnek. Emellett kormányzati program készül arra, hogy a hazai fő közlekedési útvonalakon 50 kilométerenként legyenek nagy teljesítményű villámtöltők. Az elektromos autók töltése jelenleg ingyenes, előkészítés alatt vannak a jogszabályi keretek a fizetőssé váló tankoláshoz - mondta el Ungár János.

 

Idén augusztusig a Nissan 87 tisztán elektromos járművet értékesített Magyarországon. Ez kettővel több, mint a teljes tavalyi eladás, és további növekedést várnak a hátralévő 4 hónapban. Az MTI-hez eljuttatott közleményük szerint a Nissan magyarországi központja úgy döntött, hogy a bejelentett 1,5 millió forint támogatást megtoldja 600 ezer forinttal, így a Nissan LEAF 2,1 millió forint kedvezménnyel vásárolható meg. Közölték az is, hogy a Nissan 2010 óta összesen több mint 250 ezer tisztán elektromos gépjárművet értékesített és mintegy 5 milliárd eurót fektetett be az elektromos mobilitás projektbe.

 

A Volkswagen elektromos járműveiből 46-ot értékesítettek az idén augusztus közepéig Magyarországon. Vérten Sándor, a konszern márkáit Magyarországon forgalmazó Porsche Hungaria kommunikációs igazgatója az MTI-vel közölte, hogy a beérkezett megrendelések és az ösztönzők hatására ez a szám az év végéig megduplázódhat. Megjegyezte: a cég a tisztán elektromos autók mellett emellett forgalmaz Audi és Volkswagen hibrid meghajtású gépkocsikat is.

 

greenfo.hu/Boldogulj Tatabányán

 

 

Kiss Csaba Nappalok és éjszakák című darabját mutatja be a tatabányai Jászai Mari Színház a szerző rendezésében. Az új darab a Sirály című Csehov-dráma alapján született, a mű két felvonása között eltelt időszakot dolgozza fel. Az ősbemutatót pénteken tartják.

Kiss Csaba az MTI-nek elmondta: a darabot a tatabányai színház felkérésére írta, az ötlet Crespo Rodrigo színművésztől, a színház igazgatójától származik. A színház az elmúlt évadban játszotta Csehov darabját - Sirály avagy 80 kiló szerelem címmel, Rába Roland rendezésében. "Innen jött az ötlet, hogy ezekkel a színészekkel folytatni kellene ezt a játékot" - mondta, hozzátéve: azért keresték meg őt, mert tudták, hogy sokat foglalkozott Csehovval íróként is, rendezőként is. A Sirályt kétszer állította színpadra, az író novelláiból is készített már előadást - De mi lett a nővel? és A szerelmes hal címmel - valamint szerelmi levelezéséből is írt darabot, a Csehov szerelmeit, amelyet Melihovóban, az író egykori birtokán is előadtak.

Kiss Csaba elmondta: a kiindulópont az volt, hogy azt a két évet írja meg egy önálló színdarabban, amely a Sirály III. és IV. felvonása között telik el. Nyina megszökött otthonról, színésznőnek állt, összeköltözött Trigorinnal, teherbe esett, gyerekük született, aki meghalt, Trigorin elhagyta, azóta Nyina nehéz sorsú vidéki színésznő, hányódik különböző nívótlan teátrumok között. Ez a darab rövid története - mondta. A címe is Trigorin regényének címe: Nappalok és éjszakák.

 "Úgy kellett beleírni a Sirályba egy egészestés darabot, hogy a kezdőpontja és a végpontja stimmeljen, akár együtt is eljátszható legyen a két darab, a karakterek is megegyezzenek, de ha valaki nem ismeri a Sirályt, akkor is érthető legyen számára a történet" - mondta.

Azok a problémák, amelyekről a darab szól -  a féltékenységtől, az anya-gyerek viszonyon át a művészeti kérdésekig - mind eléggé egyetemesek ahhoz, hogy ne csak a Sirály kontextusában legyenek érthetőek - tette hozzá.

Mint mondta, izgalmas írói feladat volt az is, hogy már mielőtt elkezdett dolgozni a darabon, tudta, ki fogja játszani a szerepeket. Arról is beszélt, hogy nagy kaland lenne egyszer megcsinálni egyben a két darabot. Bemutatni külön a Sirályt is, és néha, ünnepi alkalmakkor együtt eljátszani a kettőt.

A korábbi Sirályból Crespo Rodrigo, Kardos Róbert és Danis Lídia játszik az új darabban, mellettük Györgyi Anna - aki Miskolcon már játszotta korábban Arkagyinát -, továbbá Trokán Anna és Mikola Gergő szerepel az előadásban.

Kiss Csaba elmondta: érdekes kérdés volt, hogy egy Csehov-darabot írjon-e, stílusjegyeit, nyelvezetét, elbeszélésmódját használva, vagy egy mai darabot, amelyben a modern kor színházi világa jelenik meg, mai figurák, mai beszélgetésekkel. "A kettő közötti megoldást választottam: a nyelv nem stilizált, de azért - mivel művészetekkel foglalkozó emberek a szereplők - lelki árnyaltság jellemzi beszédüket" - mondta, hozzátéve: kosztümös előadás született, a nyelv is klasszikusabb, de akár ma is beszélhetné ezt a nyelvet bárki, kortárs darabról van szó. A díszlet és a jelmez esetében azonban a 19. századi Moszkva világából indultak ki.

Mivel Csehov is négyfelvonásos darabokat írt, a történetet szintén négy felvonásra osztotta. A látványtervezőkkel, Safranek Zitával és Rákay Tamással olyan teret hoztak létre, amely folyamatosan átalakul, fogy az utolsó képig. Hotelszobából díszletté, majd díszletraktárrá válik, végül az üres tér mint temető látható.

Arról is beszélt, hogy azért szeretett foglalkozni a Sirállyal, mert ez az egyetlen Csehov-darab, amelyben aki akar valamit, az el is megy és megpróbálja. "A többi darabban szárazon siklanak ki a sorsok, nem szállnak vízre. Nyina vízre száll. Ezért volt ez a darab különösen alkalmas arra, hogy megnézzük, hogy hogyan valósulnak meg azok az álmok és szándékok, amelyekkel elindult" - mondta.

Az alkotó elmondta: "Csehov mélyre megy az emberi sorsokban, de ezeket inkább sejteti, mint kibeszéli. Inkább elhallgat, mint kimond". A Nappalok és éjszakák olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeket Csehov egy-két mondatban felvet, de nem fejti ki őket. Ehhez életrajzi elemeket is felhasznált a szerző, beépítette mindazt, amit Csehovról az elmúlt húsz évben rendezései és tanulmányai során megtudott. Az új történet csehovi alapokon nyugszik, és elmélyíti az általa bedobott kérdéseket. "Jó volt a Sirállyal játszani" - mondta Kiss Csaba.

 

MTI/Boldogulj Tatabányán

A tatabányai újságíró, költő - Kakuk Tamás - harmadik könyve jelent meg Biciklibelső címmel, Sopotnik Zoltán szerkesztésében. Ezúttal prózában foglalja össze gondolatait biciklizésről, utazásról, olvasásról, borkóstolásról. Naplótöredékek, kisesszék, kritikák, jegyzetek gyűjteménye a kötet, melynek sajtóbemutatója - stílusosan - a vértesszőlősi kerékpáros-pihenőben volt, ahová a szerző trekking biciklin érkezett.

 – Ez egy új hobbi az életében, amire most lett ideje vagy régóta közlekedik „drótszamáron"?

– Legalább tizenöt éves szerelem a biciklizés, egy kedves ifjú barátommal kezdtük csinálni. Komoly edzéseket tartottunk és a kötetből majd kiderül, komoly túrákat is tettünk, volt, hogy napi száz kilométereset. Azt szeretem benne, hogy beidézi a szabadság érzését. Ahogy tekersz a szabad levegőn, a gondolatok is szabadon szállhatnak.

– Nincs egy éve sem, hogy legutóbbi könyve, A Jóreménység fokától délre apropóján beszélgettünk. Elképesztő tempót diktál magának, mióta nem aktív munkavállaló.

– Ha jól teljesítesz a munkahelyeden, viszonylag kevés teret adsz az egyéb kapacitásaidnak. Említettem akkor, hogy volt egy hosszú időszak az életemben, mikor nem írtam. Valahol mindig ott szunnyadozott bennem, s most utat keres magának. Van egy alapszabály: addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Muszáj csinálnom ahhoz, hogy megmaradjon a vágy és újabb területeket próbáljon elfoglalni abból a világból, amit lélekben felépítettem magamnak.

– Miért fontos önnek a Biciklibelső?

– Egy szülőnek minden gyermeke fontos. Nekem is fontos minden könyvem. A mostani leginkább azért, mert most van a bemutatója. Szép lett ez a kötet is, szépen megtervezték, szép Kovács Attila fotója a címlapon. Elégedett vagyok, hogy megírtam és megjelent. Vannak emberek, akik elolvassák, akik visszajeleznek, elmondják a gondolataikat. Egy könyv megírása, megjelenése – ez a siker számomra.

 – Mi a következő úti cél? Merre teker tovább?

– A mostani munkámat nagyjából negyven éve határoztam el, hogy megírom. Most a felénél tartok. Talán az lesz a következő, ha sikerül úgy befejezni, ahogy szeretném. Ha valaki nagyon kíváncsi rá, akkor a Prae nevű irodalmi folyóiratban egy fejezetet olvashat belőle a 2015/1-es számban. 

– A szűkebb környezetén túl milyen rálátása van arra, hogy mennyire ismerik Kakuk Tamást, az írót, a költőt? Hol a helye a mai magyar irodalomban? 

– Butaság lenne elhelyeznem magam a mai nagyon erős, kortárs palettán. Bizonyára vannak, akik ismernek a szakmából és vannak, akik nem. Ez teljesen természetes. Éves szinten néhány alkalommal jelen vagyok valamilyen irodalmi folyóiratban. Az is egy jó visszajelzés, hogy az Írók Boltjában, az Andrássy úton lehet kapni a könyvet. Az is jó visszajelzés, hogy az Élet és Irodalom könyvajánlójába bekerült a Biciklibelső. Annak is örülök, hogy jelennek meg kritikák, írások a könyveimről. És fontos, hogy kapok elfogulatlan visszajelzést, üzeneteket íróktól, költőktől. Ez is ad erőt és inspirációt a folytatáshoz. 

kisalföld.hu /Boldogulj Tatabányán

Hirdetés